A hosszú messer bemutatása,
„Langes Messer”

 Vizváry Erika - 2012. július 23.

 Messer  |  Cikk

Forrás: An introduction to the Long Knife, “Langes Messer” (Hans Talhoffer)
Fordította: Vizváry Erike (Kard Rendje)
A fordítást lektorálta: Berki András (HEMAC)

A hosszú messer (jelentése: kés) művészete (németül: Langes Messer), egy harcművészet. Egy kezdő számára ez egy kitűnő fegyver arra, hogy megismerje az egykezesek használatának alapelveit. Az, aki tud hosszú messerrel vívni, képes lesz használni bármilyen más egykezes fegyvert, vagy akár egy egyszerű botot is.

A hosszú messer jellemzői

A hosszú messer egy élű vágó- és szúró fegyver. Jellemző rá a begörbített vagy kampó alakú véggomb, a hosszú és szegecselt markolat, a keresztvas, amit egy a pengén keresztül ütött szög rögzít, egy kézvédő és egy hosszú, egyenes penge.

A gomb lehet egy egyszerű kardgomb, vagy csak egy végsapka. A háborúban használt fegyvereken nehezebb kardgomb volt, míg a vadászatra használtakon inkább csak egy egyszerű végsapka. A markolat eléggé hosszú volt ahhoz, hogy két kéz kényelmesen elférjen rajta. A keresztvas majdnem egyenes és egyszerű.

A kezek védelmére kialakított rész a típustól függött. Az egyszerű szögtől kezdve, ami csak attól véd, hogy az ellenfél pengéje ne csússzon le, a gazdagon díszített kagylóig sok félét találhatunk. A kardoknál a penge és a kardgomb szegecsekkel vagy csapszeggel van összefogva, tehát a markolatot és a keresztvasat a gomb és a penge közé szorítják és így rögzítik. A hosszú messernél a markolatot a pengéhez szegecselik mindkét oldalon 3-4 szegeccsel. Általában ezek a szegecsek homorúak.

A keresztvasat egy szöggel rögzítik, ami átmegy a pengén. Ezt a szöget használják kézvédőnek a legegyszerűbb változatnál, például a „Bauernwehr” típusnál. A díszesebb fegyvereknél ez a szög gondosan kidolgozott kézvédőben végződik. Ezt a kézvédőt szögnek hívják. Ez a kifejezés az eredeti német Nagel szóból származik, ami a keresztvasat és a pengét összetartó szöget jelentette.

A hosszú messert gyakran összekeverik a Falchionnal és a Bauernwehrrel, vagyis a paraszti hosszú messerrel. A kettő közti különbség hamar felismerhető a markolat és a szög alapján. A Falchionnál a markolat rögzítése ugyanaz, mint a kardnál, tehát a Falchion egy kard markolata és egy kés pengéje.



Falchion

A paraszti hosszú messer abban különbözik a hosszú messertől, hogy rövidebb a markolata, valamint általában az egész valamivel kisebb. A hosszú messer és a paraszti hosszú messer valójában háborús és csata fegyverek. Ugyanakkor a tulajdonságaiknak köszönhetően használhatóak egyéb eszközként is.

A hosszú messereket még hosszú vadászkésként is használták (vadász kardnak is nevezték). Annyiban különbözik a csatában használttól, hogy karcsúbb pengével rendelkezik. A Machete-ék nem tartoznak ide. Jóllehet az Espada Ancha, a spanyol kolonizációból, hasonlít a hosszú messerre és a szablyára, de a későbbi ütőkés típusoknak kevesebb közös jellemzőjük volt a hosszú messerrel. Ráadásul a jellegzetes kampós gomb és a védő szög hiányzott róluk.

Vívás a hosszú messerrel

A legfőbb különbség a hosszú karddal (németül Langes Schwert), valamint a kard és bucklerrel való vívás között a távolságban mutatkozik meg, mivel itt egy kézzel vívunk. Ez más testtartást és lábmunkát is igényel.

Míg hosszú karddal, valamint karddal és bucklerral az ellenfeled testének alsóbb részeit viszonylag kis kockázattal támadhatod, addig semmi sem védi meg a fejed vagy a felsőtested, ha hosszú messerrel támadod meg az ellenfeled csípőjét, vagy térdét.

Ezzel az egykezes fegyverrel a mozgást ahhoz hasonlóan indítod, mint a későbbi 17. századi szablyával. Ez a testtartás más, mint amit a modern vívásnál, az itáliai rapiernál, vagy a francia kardnál használnak. Ennek oka, hogy a jobb kézvédők kialakításával, a hosszú messernél a bucklert valójában a fegyverre erősítik, így a kéz hatókörön belülre kerülhet.

Ha szúró fegyver ellen küzdünk, megengedhetünk egy döfést abba a kezünkbe, amellyel nem fogjuk a fegyverünket. Ez egyáltalán nem halálos vagy komoly sérülés, sőt elfogadhatónak is tekinthető, hogyha előnyt szerzünk vele. Tehát a szabad kezünket használhatjuk a szúrás elhárítására.

A kéz teljes elvesztése, ami akkor következne be, ha egy nehéz vágófegyver megütné a kezet, nem elfogadható. Ezért a szabad, bal kezet hátra kell tenni. Csak a penge különleges helyzetbe kerülésénél, vagy az ellenséghez való közelebb jutásnál engedhetjük meg a bal kéznek, hogy gyorsan előre jöjjön, és részt vegyen a küzdelemben.

A hosszú messer értelmezési lehetőségei

A harcművészetek rekonstruálása és tanítása során mi főként arra vagyunk kíváncsiak, hogyan használták a hosszú messert, mint háborús és csatafegyvert. Míg a penge és a markolat elég hosszú, valamint a penge hegyes, addig mindegy, hogy egy paraszti hosszú messert vagy egy lovagi hosszú messert használunk. A 15. században Hans Lecküchner volt a szerzője a hosszú messerrel való vívással foglalkozó legátfogóbb tanulmányoknak. Az értelmezéshez és tanításhoz a kéziratban a BOD Cgm 582 használható vezérfonalként, mert ez a végső változata magának a vívókönyvnek. További források még a különböző értelmezések összehasonlításához többek között a Cod Pal. Germ 430, mint Lecküchner korai változata, az MI 29 (vívókönyv) kézirata, mint Lecküchner munkájának magyarázatokkal ellátott másolata, Egenoplh „The Altenn fencers initial art”, mint egy kombinált értelmezés és más források, mint Talhoffer vívó kézikönyvei, Paulus Kal és a Wallerstein kódex.

Hans Lecküchner elmélete egy ma már elveszett hosszú kardról szóló forráson alapul. Ezt a forrást többször is lemásolták, valamint több vívókönyv is erre alapozva jött létre. A legrégebbi másolata a 44a8 (Peter von Danzig) kézirat. Lehetséges, hogy ez a könyv egy „Stettner mester” nevű férfi munkája volt, de ez csupán feltételezés.

Azt, hogy Hans Lecküchner miért a 44a8-hoz hasonlóan állította össze a munkáját nem tudni. Könyve tartalmában különbözik a 44a8 felépítésétől, és a fegyver használata pedig eltérő alakja miatt nem illeszkedik bele a hosszú kardéba. Sőt, ez egy nem valóságos mozdulatot is eredményez, ami biztosan a vívó halálát okozná, ha kipróbálná egy küzdelemben.

Gyakran egy másik tanítás és stílus is megjelenik a sorok között, ami nagyon kegyetlen és háborúszerű, míg a 44a8 által tanított stílus inkább olyan, mint a sport. Továbbá Lecküchner hozzátoldásai olyan részeket is tartalmaznak, amik egyáltalán nem illenek bele a harcművészetekbe. Ezen kívül, az itáliai rapier első hatásai is megtalálhatók a könyvben (amelyet a kortársak úgy írtak le, mint „spanyol kardot”, mert akkoriban kapcsolata a spanyolokkal elég közeli volt). Ezért a következő alkotóelemeket találhatjuk Hans Lecküchner tanításában:

Első: Johannes Lichtenauer tanításai, melyek hasonlóak a 44a8 szerkezetéhez.
Második: egy ismeretlen tanítása az egykezes kardnak vagy messernek a háborúban való használatáról.
Harmadik: a vívás látványosságai, a céhek és az egyetemek vívóiskolái.
Negyedik: az itáliai „spada da filo” vagy „spada da lato”, ez lett később a német rapier.

Ezeket a részeket nehéz értelmezni, mert a rekonstrukciók egymással ellentétes értelmet hoznak létre. Míg egyes részek könnyen beazonosíthatók és meghatározhatók, sok mellett kérdőjel marad.

Leger (alapállások) és Huten (őrök), avagy állások a hosszú messerben

Négy fő állás van a hosszú messerben: őrtorony (Lug-Ins-Land), bástya (Bastei), vaddisznó (Eber), bika (Stier)

  • Bizonyos keveredés fordul elő a "Legert" (alapállások) és a "Hutent" (őrök) illetően a forrásokban. Nagyon egyszerű módja van, annak, hogy megjegyezzük a négy állást és a "Langortot" (hosszúhegy). Csak tedd félre a fegyvert és a kezeidet egyszerre mozgasd:
  • Emeld fel a kezeidet a homlokod magasságába majd nyújtsd ki egyenesen a tested előtt. Ezzel egy bika vagy ökör (kifejezés a hosszú kardnál) szarvait utánozod, Lecküchner ezt a helyzetet nevezi "Stiernek" - bikának.
  • Mozdítsd a kezeidet enyhén behajlítva a derekad szintjéig a tested előtt, úgy hogy a tenyereid lefelé nézzenek. Ezzel egy középkori parasztot utánozol, aki egy ekét (hosszú kardnál) tart. Lecküchner megnevezése erre az Hutenre: "Eber" - vaddisznó és "Schrankhut" - akadály, a hegy helyzetétől függően.
  • Mindkét kezed tedd össze a fejed fölött így kapsz egy tetőt ("Dach" - a kifejezés a hosszúkardban, szintén ismert "Tag" - tető néven). Lecküchner ezt az állást egy kézzel csinálja, ezért nem egy összefüggő tetőt kap, hanem tornyot. Az ő elnevezése "Lug-Ins-Land" - őrtorony, általános elnevezése a magas toronynak (olyan, mint amilyet Nuremberg épített 1377-ben néhány mérföldre az otthonától).
  • Rakd össze a két kezed a lábaid elágazásával egy szinten az eredmény egy lefelé mutató háromszög (ezt a hosszú kardnál "Albernek" - bolondnak hívják, az elnevezés eredete tisztázatlan). Lecküchner ezt az összekapcsolt egykezes védekező állást nevezi "Basteinek" - bástyának.
  • A két kezet kinyújtva összeérintjük a mellkas magasságában, így megkapjuk a "Langortot" - hosszú hegyet. Ez egy fontos állás, ami egyforma szinte valamennyi középkori vívással foglalkozó kéziratban.

A kar és a kezek helyzete, nem pedig a fegyveré, adja az állások neveit. Ez lehet az oka annak, hogy bizonyos vívással kapcsolatos kifejezések a birkózásból származnak. Lecküchner néhányat átnevez, ami lehet modernizálásra tett kísérlet. A katonai újítások hatására, mint a bástya és az olasz vívás művészete, megváltozott a hosszú messer tana is. A maradék, amit Lecküchner könyvében találhatunk, az visszaadja a középkor és a reneszánsz vívás művészetének egyfajta keverékét.