Theodori Verolini

 Berki András - 2012. augusztus 7.

 Hosszúkard  |  Cikk

Források:
Joachim Meyer: Gründtliche Beschreibung..., 1570 [VD16 M 5087]
Jakob Sutor: Neu Künstliches Fechtbuch, Franckfurt am Mayn, 1612
Theodori Verolini: Der Kůnstilche Fechter, Würzburg, 1679 [Hn35]
Hroarr
Wiktenauer

Tovább az összehasonlító táblázatokhoz >>

(A cikkben található képekre kattintva azok nagyobb méretben nyílnak meg!)

Az utolsó ismert, német hosszúkarddal foglalkozó könyvet Theodori Verolini írta A művészi vívó (Der Kůnstilche Fechter) címmel. A szerzőről jelenleg keveset tudni a nevén kívül. Egyesek feltételezik, hogy olasz származású, de ez a név etimológiájának elemzése alapján nem jelenthető ki teljes bizonyossággal. Először is, a keresztnév görög illetve latin eredetű, a Bizánci Birodalom területén volt nagyon kedvelt. A szerző vezetékneve, Verolini eredete bizonytalan, a világon nagyon sok helyen előfordul ma is, és régen is így volt. Az olasz eredetet sem megerősíteni sem cáfolni nem lehet. A szerző neve alapján annyi jelenthető ki nagy bizonyossággal, hogy nem német származású.

random image

Az 1679-re datált könyvet Joann Bencard nyomtatta Würzburgban. A nyomat mérete 32×20cm, bőrkötésben, összesen 264 lap. Négy részből áll, minden rész azonos borítólappal indul, melyeken csak a rész sorszámának megnevezése változik, itt olvasható a könyv rövid tartalma és címe, a nyomdász, a kiadás helyének és évének megjelölése, a borítólap tanulsága szerint 130 képet tartalmaz. A felsorolt fegyvernemek sorrendje nem egyezik a tényleges sorrenddel.

A négy rész rendre a következő: hosszúkard, dusack, rapír, birkózás. A birkózásról szóló rész kivételével a többi nagyon rövid és tömör, csak a lényeget írja le. Az egyes leírások is jelentősen leegyszerűsítettek, sokszor hiányosak, többször előfordul, hogy a mondat vége hiányzik, így az adott rész értelmezhetetlen. Ennek ellenére nagyon hasznos lehet ez a könyv, mivel pont a rövidsége miatt könnyű olvasmány, és jól összefoglalja a legfontosabb dolgokat.

A birkózó rész Nicolaes Petter: Klare Onderrichtinge der Voortreffelijke Worstel-Konst holland nyelvű bírkózó könyvének a montbéliard-i Joann Christoph Widenmann által készített 1675-ös fordításának másolata. A fordítás érdekessége, hogy a másik német nyelvű Petter fordítástól eltérően csak egy nyelvű, hiányzik belőle a holland eredeti, és az eredetileg Romeyn de Hooghe által készített metszetek rossz minőségű másolatait tartalmazza. Verolini változatát ugyanezek jellemzik, a képek és a szöveg megegyeznek vele, így valószínűsíthető, hogy ez nem más, mint a Joann Christoph Widenmann-féle fordítás egy másolata.

random imagerandom image

Bal oldalon: Verolini másolata
Jobb oldalon:Petter eredeti képe

A könyv első két része, a hosszúkard és a dusack nagymértékű hasonlóságot mutat Joachim Meyer és Jakob Sutor műveivel. Ez igaz a szövegre és a képekre is. Azt, hogy Jakob Sutor valószínűleg másolta Joachim Meyer könyvét azt régóta lehet sejteni, de felmerül a kérdés, hogy Theodori Verolini melyiket ismerte, melyiket másolta. Ahhoz, hogy erre megfelelő választ lehessen adni megvizsgáltam, hogy melyikkel milyen egyezés tapasztalható, első körben a fejezetek sorrendjét, majd a könyvek elején található felsorolásokat néztem meg, végül pedig a képeket, mindezt csak a hosszúkard tekintetében vizsgáltam.

Már csak a fejezetek elosztását nézve látható, hogy a Verolini könyve sokkal jobban hasonlít Meyer munkájára, mint Sutoréra. Hiszen Sutor ugyan leírja a másik két könyvben is megtalálható felsorolást és összegző részt, de az olyan részek, mint az ember és a kard felosztása hiányoznak nála, ellenben a másik két szerző ezeket is leírja, egymáshoz nagyon hasonló módon.

Mindegyik könyvben található egy olyan rész, ahol a vívás részeit, és az ahhoz tartozó darabokat sorolják fel a szerzők. Az egyes felsorolások sorrendjei a cikk végéről elérhető link alatt találhatóak kifejtve. Ezekből jól látszik, hogy a Meyer könyvében található sorrend szinte minden esetben megegyezik a Verolini által lejegyzettel, ezen kívül még az egyes szavak helyesírása is azonos, vagy közel azonos. Jakob Sutor műve viszont eltér a fenti kettőtől, mind a sorrendet, mind pedig a helyesírást vizsgálva.

A képek tekintetében is jelentősek a hasonlóságok. A legtöbb kép Meyer könyvében látható, 22 darab (ebből 8 kép ismételt), de ezek között vannak megegyezőek is. Sutornál 17, Verolininél 15 metszet található. A legkidolgozottabb képek Meyer munkáját díszítik, ezeken egynél több pár látható egyszerre, két központi figurával, a másik két szerzőnél csak a központi figurák láthatóak, a többi alak, kettő kivételével hiányzik. A képek sorrendje a három műben megegyezőnek mondható, de Sutor és Verolini is felcserél egy-két képet. Verolini kizárólag a nagy alakokat másolja, míg Sutornál a két utolsó metszeten nem központi alakok is szerepet kapnak, ezek a birkózással foglalkozó ábrák azért érdekesek mert a Meyer által rajzoltakkal megegyeznek ugyan, de azok tükörképei, ahogy lejjebb is látható.

random imagerandom image

Balra: Meyer (középső kis alakok)
Jobbra: Sutor

Az azonosságok tekintetében általában Meyer és Verolini műve áll közelebb egymáshoz, de pár képen sokkal nagyobb a Meyer-Sutor hasonlóság, míg egy képnél Verolini munkája sokkal közelebb áll Sutoréhoz. A képek között található egy-két Meyerhez viszonyítva elrontott is, így Sutor 10. oldalon található képe ugyan megegyezik Meyer ‘L’ jelű ábrájával, de a kardok sorrendje fordított, ugyanezt a hibát Verolini nem követi el.

random imagerandom image

random image

Bal fentről rendre: Meyer, Sutor, Verolini

Ahogy feljebb is látszik, Verolini ‘G’ jelű képén a bal oldali alak nem mesterfogásban tartja a kardot, hanem a jobb tenyerével támasztja, ez az eltérés nem mutatkozik Sutornál. Ezek mellett érdekes az is, hogy Verolini ‘E’ metszete nem annyira Meyer ‘E’ képére, mint inkább Sutor 13. képére hasonlít. Általánosságban elmondható, hogy a legigényesebb ábrák Meyernél láthatóak, míg Sutor és Verolini ettől nagy mértékben elmarad kidolgozottság terén.

random imagerandom image

random image

Bal fentről rendre: Meyer, Sutor, Verolini

A fenti összevetésekből jól látszik, hogy Verolini valószínűleg ismerhette mind a két könyvet, de Meyerét szinte biztosan. Könyve nagyobb részben Meyer (illetve Sutor) egy kivonatának tekinthető, a benne található képek jó másolatai az előzmény könyvekben található képeknek, kisebb hibákkal. A könyv azon túl, hogy az utolsó német hosszúkarddal foglalkozó írásként nagyon érdekes, hasznos is, mivel röviden és tömören foglalja össze ezt a művészetet. Az alábbi linkeken a mű a transzkripciója és az elkészült magyar fordítások tekinthetőek meg.

Tovább az összehasonlító táblázatokhoz >>